A Szenior Örömtáncról

A St. Pölten-i Szakfőiskola 2022-es tanulmánya megállapítja: a rendszeres táncolás nem csupán az egyensúlyérzéket javítja, hanem pozitív hatással van az idős személyek szociális kompetenciájára és önállóságára is.

A tanulmány eredménye

Mind ez ideig csak kevés tanulmány hasonlította össze a táncmozgásokat más sportos aktivitásokkal. Ennek a munkának az volt a célja, hogy olyan 60-tól 80 éves személyek különböző képességeit vizsgálja meg fizikai állapotukat és szociális viselkedésüket tekintve, akik

a) rendszeresen táncolnak,

b) sportosan aktívak,

c) csupán annyit mozognak, amit a mindennapi élet megkíván.

Ehhez jött még 50 egészséges személy (átlagosan 66,8 +/-4,2 évesek), akiket mértek. Vizsgálták az egyensúlyérzéket, a járás gyorsaságát, a térdek feszítőizmának kitartását, a csípőabdukciót és a vádliemelő izom erősségét. A résztvevők írásban válaszoltak a fizikai aktivitásukkal és a szociális integrációjukkal kapcsolatos kérdésekre. A MiniBESTest-ben azok a személyek, akik rendszeresen táncoltak, az egyensúlyérzék terén átlagosan 99% valószínűséggel értek el szignifikánsan magasabb pontértéket azokénál, akik rendszeresen sportoltak, de a legalacsonyabb értékeket azok mutatták, akik csak éppen annyit mozogtak, amit a hétköznapok megkívánnak. A sportoló személyek MiniBEStest-eredményei megegyeznek az ugyanolyan korú, egészséges kanadai emberek referenciaértékeivel, míg a csupán keveset mozgók referenciaértékei alacsonyabbak, átlagosan a 10 évvel idősebb, rendszeresen táncolók referenciaértékeivel egyenlők. Az eredmények bebizonyították, hogy az egyensúlyérzékben határozott különbségek vannak a rendszeresen táncolók, a rendszeresen sportolók, valamint a csupán alig-alig mozgók között. A tanulmányok megerősítik azt, hogy a tánc az egyensúlyérzékre szignifikánsan hat.

Végkövetkeztetések

A rendszeresen táncoló 60-80 éveseknek az egyensúlyérzékük jobb, mint az ugyanolyan korú sportoló személyeké - még akkor is, ha az utóbbiak testileg aktívabbak; az egyensúlyérzéket, erőnlétet, testi aktivitást és szociális integrációt tekintve a legalacsonyabb értékeket azok az idősek mutatják, akik csupán annyit mozognak, amit a mindennapi élet megkövetel; alacsony szociális integrációt mutató emberek számára javasolt a rendszeres mozgás, de mindenek előtt a rendszeres táncolás.

Szenior örömtánc

A szenior örömtánc programja nemzetközi táncokat kínál különféle figurákkal és változatos lépéskombinációkkal, mint például körtáncok, páros táncok, többpár-táncok. A rendszeres táncolás ideális edzés az egész testnek, hasznos az egészségre, mint pl. mozgékonyság, koordinációs és orientációs készség, valamint csökkenti az elesés veszélyét. Nemzetközi tanulmányok bizonyítják: a szenior örömtánc javítja az életminőséget, a táncolók szociális kompetenciáját és hatékonyan tudja megelőzni a depresszió és a demencia kialakulását.

Mérföldkőhöz érkezett a Magyar Szenior Örömtánc Mozgalom. 

Rekordidő, mintegy két év alatt elértük, hogy hazánkban már több mint 150 helyszínen működik szenior örömtánc, jelenleg 130 oktató vezetésével. Ezzel teljesítettük az International Senior Dance Congress felvételi kritériumokat, és a 2019 májusában, Norvégiában tartott ISDC-kongresszuson Magyarországot felvették a szeniortáncosok nemzetközi családjába. Velünk együtt a teljes jogú tagországok száma 16-ra növekedett.

A kongresszuson Magyarországot a hazai mozgalom megalapítója, Csirmaz Szilvia, valamint a több mint 10 éve Magyarországon élő finn származású oktatótársunk, Lea Larjovaara, képviselte. Delegációnk meghívást kapott az országok közötti előkészítő találkozóra is, amire kb. másfél év múlva kerül majd Franciaországban sor. 

Az ISCD kongresszusait háromévente rendezik meg; a legközelebbi (16-ik) kongresszus 2022-ben, a franciaországi Nancy-ben lesz.

Kedves mostani és leendő Táncostársaink,

 Az alábbi írás rövidített összefoglalása egy a „Senioren tanzen” című folyóirat 2011/2. számában megjelent cikknek, amelyben fia, Wolfger Tutt ismerteti édesanyja tevékenységét. Ilse Tutt 2011. április 19-én lett volna 100 éves. Ez a csodálatos mozgalom, amit mi szenior örömtáncnak hívunk, Ilse Tutt nevéhez fűződik, és Németországból indult „hódító útjára”. Az alábbi összeállítás egyértelműen tükrözi nemcsak szakmai, hanem emberi kiválóságát is. Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe.  (A cikket magyarra fordította Erdőfyné Rieder Edina.)

Ilse Tutt közvetlenül a 2. világháború után, 1945-ben kezdett el tanítani Sachsen-Anhalt tartományban. A pedagógusi hivatás mellett a tánc volt az, amit rajongásig szeretett. Gyerekek és fiatalok számára néptánccsoportokat szervezett, ezeket az aktuális kultúrpolitika is támogatta. Négy fia természetesen aktív résztvevője volt a tánccsoportoknak. A táncolást éneklés és természetjárás is kiegészítette. Az 50-es években az akkori NSZK egy Európa más országaira is nyitott állam volt, így a tánc iránt érdeklődő emberek a szomszéd népek táncait is megismerték és megszerették. Ezek a „közösségi” táncok Európa-szerte nagyon kedveltek voltak, mert könnyen megtanulhatók és mások voltak, mint a nemzetközileg elismert társastáncok, de különböztek a figurákban gazdag néptáncoktól is. Egyszerű lépésekből, figurákból álltak, ezeket nemzetközi tánctalálkozókon is elő lehetett adni.

A 60-as évek sok szempontból hoztak meghatározó változásokat az emberek életébe. A gerontológia – az öregedés tudománya – például rámutatott arra, hogy az 50 évesnél idősebb emberek számára sem az az egyedüli életcél, hogy csak háztartást vezessenek, kertészkedjenek, kötögessenek és unokákat „őrizzenek”.

„Miért nem találsz nekünk is lehetőséget a táncoláshoz?” Ezt a kérdést Ilse Tuttnak az akkor 80 éves anyósa tette fel.

Ilse Tutt akkor már (1971) nyugdíjas volt, de a kérdés, hogy hogyan lehet idősebb emberek számára is lehetővé tenni a közösségi táncot, nagyon izgatta. Élete utolsó harmadát ennek a gyönyörű feladatnak szentelte. Ő ezeket az éveket azután nem „nyugodt” (Ruhestand), hanem „nyugtalan” (Unruhestand) éveknek nevezte.

Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie? A háború következtében eleve kevesebb volt a férfi, és a férfiak 50 fölött már nem nagyon szerettek táncolni. Saját tánccsoportjában kezdte az első „kísérleteket”. Mindenki számára világos volt, hogy ez nem a hagyományos páros tánc lesz, és nem nők fogják a férfiak szerepét betölteni.  Fontos volt, hogy nem a társastáncból ismert hagyományos tánctartást vették fel, a lépések és figurák alkalmazkodtak az idősödő szervezethez, gyakoriak voltak a párcserék. Tehát „fix” táncpartner nem volt. 

Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Az elmagányosodás megakadályozása volt az elsődleges cél, de emellett a jótékony testmozgás, nem utolsósorban a szociális érzékenység fejlődése, és ami talán a legfontosabb volt: a gondolkodás frissen tartása, az agymunka is mind-mind kifejtették jótékony hatásukat. Így indult el – óriási lelkesedéssel – egy mozgalom, amely több ezer, majd több tízezer követővel Európán kívül Brazíliába és Új-Zélandra is eljutott. Létrejöttek a szeniortánc szövetségek, és Ilse Tutt érdeme lett, hogy a szeniortánc önálló fogalommá vált a táncirodalmon belül.  Érdemei elismeréséül 1981-ben az egyik legrangosabb állami kitüntetést (Bundesverdienstkreuz) adományozták neki.

A KÖR – Ilse Tutt szavaival: Mi a kör? Egy ősidőkből származó egyszerű szimbólum – egy forma –, nincs se kezdete se vége. Egy vízbe dobott kő, amelynek hullámai körkörösen terjednek tovább. A csillagzatok a mindenség végtelenjében köríven róják pályájukat. A mi táncunk – körben – különleges kifejezési formát talál. Ennek a formának nincs se eleje se vége. Az összetartozás jelképe, a mindenki iránti együttérzés szimbóluma. Zárjuk a kört! Van ennél erősebb, kifejezőbb mondanivaló?

Gazdag, mozgalmas élete 1997-ben ért véget. Nyugdíjas éveit ő ezüstévek-nek nevezte, amelyben családja mellett mindvégig a tánc töltötte be a legfontosabb szerepet.

Anita Brunberg így méltatta Ilse Tutt tevékenységét: „Amit ma természetesnek találunk, hogy idősebb emberek örömmel táncolnak és ez által javul az életminőségük, az ő kezdeményezésének köszönhető. Az a megalapozott reményünk, hogy az idősebb ember, aki testi és lelki erejét aktívan karban tartja, a táncban szerzett pozitív élményeit máshol is kamatoztatni fogja. Segít másoknak, nagyobb megértést tanúsít a fiatalokkal szemben és meghallgatja a problémáikat, és végül segít azt erősíteni és elterjeszteni, ami a mai világból mind jobban eltűnőben van: az EMBERSÉGET.”

Bárki bevetheti ezt a csodafegyvert az időskori elbutulás ellen

Vasárnapi Hírek, 2014. október 26.

Eddig is tudtuk, hogy a tánc – mint minden testmozgás – egészségesebbé tesz, emellett csökkenti a stresszt és növeli a szerotoninszintet, ezáltal a lelki egészséghez is hozzájárul. Ám csak most sikerült bizonyítni, hogy a rendszeres tánc az elmét is pallérozza.

A New York-i Albert Einstein Orvosi Kollégium kutatói 21 éven át vizsgáltak 75 éves és idősebb embereket, hogy kiderítsék, mely tevékenységek tartják frissen az elmét, védve az időseket a demencia és az Alzheimer-kór kialakulása ellen. A szellemi elfoglaltságok közül a rendszeres olvasás 35 százalékkal, a keresztrejtvényfejtés pedig 47 százalékkal csökkenti a demencia kialakulásának esélyét. Még érdekesebb eredményt hozott a fizikai aktivitások vizsgálata: sem a biciklizés, sem a tenisz, sem más sport nem használt semmit a demencia ellen (csak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére), ellenben a rendszeres táncról kiderült, hogy 76 százalékkal, vagyis a leghatékonyabban csökkenti az időskori elbutulás esélyét.

Ez nem tánciskola, ez valami egészen más

Beszélgetés Csirmaz Szilviával, Magyarország első okleveles Szenior Örömtánc oktatójával

Tudna nekünk mondani néhány szót az Örömtánc eredetéről?

Ezt a fajta mozgásformát több mint 40 évvel ezelőtt találta ki egy német táncpedagógus, Ilse Tutt. Korábban fiatalokat tanított táncolni, majd idősödő anyósa kérésére fejlesztett ki egy olyan koreográfiát, mely kimondottan az idősödő szervezet igényeihez alkalmazkodik. Ebben nincsenek hirtelen mozdulatok, ugrások, pörgések vagy különféle akrobatikus elemek, sokkal inkább nyugodtabb mozdulatsorok, főleg sétalépések. Idővel annyira népszerűvé vált, hogy elterjed egész Németországban, onnan eljutott Ausztriába, majd a környező nyugat-európai országokba, Skandináviába, sőt még Brazíliába is, egy kinti német kolóniának köszönhetően.

Kedves Szilvia, Önből hogy lett Szenior Örömtánc oktató?

Én Ausztriában végeztem a szeniortánc-oktatói tanfolyamot, így nekem nagyon jó a kapcsolatom az osztrák szövetséggel. Ők segítenek engem abban, hogy ez a mozgásfajta elterjedhessen Magyarországon is, és én szervezhettem meg a magyar nyelvű képzést. Ketten végezzük az oktatást egy osztrák referens barátommal karöltve. Az első képzés még 2016 szeptemberben indult, s most már örömmel jelenthetem, hogy van rajtam kívül 30 ember az országban, aki a Szenior Örömtáncot hivatalosan is tudja oktatni. Ők viszik tovább a stafétabotot. Sőt, a következő csoport képzése is elindult már, ők májusban kezdenek.

S mitől más ez a táncforma?

A lényeg az, hogy a Szenior Örömtáncot kifejezetten idős embereknek fejlesztették ki, s azt is nagyon fontos rögzíteni, hogy ez nem tánciskola, tehát ne egy hagyományos táncórát, sokkal inkább közösségi örömtáncot képzeljünk el. Egyedül is el lehet jönni, nem kell partner senkinek ahhoz, hogy csatlakozzon, hiszen különböző táncformák vannak, néha párban táncolunk, néha négyen, hatan vagy éppen egy nagy körben mindenki együtt.

A másik nagyon fontos dolog, hogy igen egyszerűek a koreográfiák: rövidek, 3 vagy 4 lépéskombinációból állnak, tehát senkinek nem okozhat túl nagy gondot a megtanulásuk, de attól még feladat ezeket megjegyezni. Először közösen megtanuljuk, s amikor már jól begyakoroltuk a lépéseket, akkor járjuk el a táncot zenére is.

És ez karban tartja az idős emberek testét és agyát?

Igen, épp ezért mondjuk mindig, hogy a Szenior Örömtánc az mozgás, öröm, plusz agytorna, hiszen végig koncentrálni kell. Persze nincs teljesítménykényszer, nem mazsolázzuk ki az ügyeseket és küldjük haza a "botlábúakat". A feladat az, hogy mindenki a saját képessége szerint próbálja meg magából a legtöbbet kihozni, figyelni, összpontosítani és persze jól érezni magát. Nekem, mint oktatónak nagyon jó érzés látni, ahogy hétről hétre fejlődnek ezek az emberek, hiszen a táncolás javítja a koordinációs készséget, a koncentrációt és a ritmusérzéket. Amerikai tudósok bebizonyították, hogy az összes idős korban végzett szellemi munka vagy fizikai mozgás közül legeslegjobban a rendszeres táncolás fejleszti az agyműködést, késlelteti az elbutulást. Ez azért van, mert a Szenior Örömtánc komoly összetett idegi munka: meg kell érteni a koreográfiát, azt meg kell tanulni, figyelni kell a zenére, a ritmusra, és nem árt, ha a partnerre is jut még egy kis figyelem. Ezen kívül tánc közben egy gondolattal már előbbre jár az ember agya, hiszen amikor éppen végrehajt egy mozdulatsort, már tudni kell, mi lesz a következő lépés. Egyszóval nagyon bonyolult agytevékenységről, mégis egyszerű mozgásról van szó, ami nem terheli meg az idős szervezetet. Nem is beszélve a zene gyógyító erejéről – amitől mindenkinek jobb kedve lesz – vagy éppen a közösség megtartó erejéről.

MR-vizsgálatokkal bizonyították, hogy párhetes tánc után az agynak azok a területei is aktivizálódnak, melyek addig nyugalomban voltak, tehát az idősek a tánc hatására elkezdik újra használni az agyuk azon részeit, melyre a mindennapi életük során már nem volt szükségük.

És persze sok a magányos, idős ember, akiknek nagy élmény újra közösséghez tartozni.